Az üveg előállításához használt anyagok körülbelül 70% homokot tartalmaznak, valamint szóda, mészkő és más természetes anyagok speciális keverékét – attól függően, hogy milyen tulajdonságokat kívánnak a tételben.
A nátronmészüveg gyártása során további kulcsfontosságú összetevő a zúzott, újrahasznosított üveg vagy üvegtörmelék. Az üvegtételben felhasznált szemcsék mennyisége változó. A töredék alacsonyabb hőmérsékleten olvad meg, ami csökkenti az energiafogyasztást és kevesebb nyersanyagot igényel.
A boroszilikát üveget nem szabad újrahasznosítani, mert hőálló üveg. Hőálló tulajdonságai miatt a boroszilikát üveg nem olvad meg ugyanazon a hőmérsékleten, mint a Soda Lime üveg, és megváltoztatja a kemencében lévő folyadék viszkozitását az újraolvadás során.
Az üveggyártáshoz szükséges összes nyersanyagot, beleértve a töredéket is, egy adagolóházban tárolják. Ezután gravitációsan betáplálják a mérő- és keverőterületre, végül pedig az üvegkemencéket tápláló szakaszos tartályokba emelik.
Üvegtartályok gyártásának módszerei:
A fújt üveget öntött üvegnek is nevezik. A fúvott üveg előállítása során a kemencéből felmelegített üvegcseppeket egy formázógépbe irányítják, és az üregekbe vezetik, ahol levegőt kényszerítenek be, hogy kialakítsák a nyakat és a tartály általános formáját. Miután megformálták őket, Parison néven ismerik őket. A végső tároló létrehozásához két különböző formázási folyamat létezik:
Fúvott üvegformázási eljárások
Fúvás és fúvó eljárás – sűrített levegővel formálják a golyót a golyócskából, ami kialakítja a nyak kiképzését és egyenletes formát ad a golyónak. Ezután a parisont a gép másik oldalára fordítják, és levegővel a kívánt formára fújják.
Nyomja meg és fújja be a folyamatot – először egy dugattyút helyeznek be, majd a levegőt, majd a levegőt, hogy a golyót parisonává alakítsák.
Egy ponton ezt az eljárást jellemzően széles szájú tartályokhoz használták, de a vákuum-asszisztens eljárás hozzáadásával most már szűk szájú alkalmazásokhoz is használható.
A szilárdság és az eloszlás a legjobb ebben az üvegképzési módszerben, és lehetővé tette a gyártók számára, hogy „könnyebbé” tegyék a közönséges termékeket, például a sörösüvegeket az energiatakarékosság érdekében.
Kondicionálás – a folyamattól függetlenül, miután a fúvott üvegtartályokat elkészítették, a tartályokat egy hőlégkeverőbe töltik, ahol a hőmérsékletüket körülbelül 1500 °F-ra emelik, majd fokozatosan 900 °F alá csökkentik.
Ez az újramelegítés és lassú hűtés megszünteti a feszültséget a tartályokban. E lépés nélkül az üveg könnyen összetörne.
Felületkezelés – külső kezelést alkalmaznak a kopás megelőzésére, ami miatt az üveg hajlamosabb a törésre. A bevonatot (általában polietilén vagy ón-oxid alapú keveréket) az üveg felületére szórják, és az üveg felületén reagálva ón-oxid bevonatot képez. Ez a bevonat megakadályozza a palackok egymáshoz tapadását, hogy csökkentse a törést.
Hot end kezelésként ón-oxid bevonatot alkalmazunk. Hideg végkezelés esetén a tartályok hőmérsékletét 225 és 275 °F közé csökkentik a felhordás előtt. Ez a bevonat lemosható. Hot End kezelést alkalmaznak az izzítási folyamat előtt. Az így alkalmazott kezelés valójában az üvegre reagál, és nem mosható le.
Belső kezelés – A belső fluorozásos kezelés (IFT) az az eljárás, amely során a III-as típusú üvegből II-es típusú üveget készítenek, és az üvegre felhordják, hogy megakadályozzák a virágzást.
Minőségellenőrzések – A Hot End minőségellenőrzés magában foglalja a palack súlyának mérését és a palack méretének ellenőrzését a go no-go műszerekkel. Miután elhagyták a sütő hideg végét, a palackok áthaladnak az elektronikus ellenőrző gépeken, amelyek automatikusan észlelik a hibákat. Ezek közé tartozik többek között a falvastagság vizsgálata, a sérülések észlelése, a méretelemzés, a tömítési felület vizsgálata, az oldalfal szkennelés és az alaplap szkennelés.
Feladás időpontja: 2019.10.29